2014. július 17., csütörtök

Völgyében a Művészeteknek

Sziasztok,

következő uticélom a Balaton felvidékre fog vezetni, már alig várom.

Ha valaki kedvet kap, még fel lehet kerekedni és ellátogatni a 24.  Művészetek Völgye rendezvénysorozatra, akár egy napra is vagy egy hétvégére is akár.

2014. július 8., kedd

Egyedül, de most keletről

Ez is már-már szerelem, ahová minden évben érdemes visszatérni. 

Egy magyar költőnk így fogalmazott: A tömör nyugalom.

Nádas, csónak, szénabálák, sulyom, fehér gólya, tavirózsa és csend, ez mind a Tisza tó világa.


2014. június 28., szombat

Kedvenc helyeim

Első befutó, Bryce Canyon Nevadaban, ezek a képek mind ott készültek










 

        


 










Ez már a hatvanhatos út


Csendes óceán

2014. június 22., vasárnap

Itthonról a Golden Gate híd így fest



Szerencsés megérkezést követően egy-két képet csatolok a Golden Gate hídról.
Elképesztően hatalmas valóban. Egy utikönyvben olvastam méreteket, adatokat. 
Magasságot hosszúságot nem tudok most mondani, de az biztos, hogy az összekötő rúdjai 1 m átmérőjűek (amit próbálok felérni) és ha a felhasznált fémköteleket kiterítenénk, átérné körbe a földet.

Ebből a szögből tetszett a legjobban


Ez a híd közepén készült, messze a háttérben a belváros 




Nagy a forgalom, 2X3 az sáv autóknak, bringák és gyalogosok

Udv Hollandiabol

Van szerencsem Amszterdamban atszallni a budapesti jaratra egy kis het oras varakozasi idovel. Schipholrol fel ora alatt be lehet erni a belvarosba.
Meg nem jartam Hollandiaban, igy egy nagyobb seta erejeig betertem ide, klassz varos, vasarnapi a hangulat.
San Franciscoban toltott utolso napomrol meg nem irtam, de gyakorlatilag egesz nap tekertunk.
Korbebringaztuk a varost, vegig az eszaki reszt a parton, at a Golden Gate-en, vissza es le a parton a Golden Gate parkba, majd a belvarosi utakon vissza a vizhez es fel a Fisherman's Walf hoz.
Az elso 20 km durva volt, dobra fel, dombrol le, de a kolcsonzos szolt elore, ez San Fransisco....
A masodik 20 kircsi mar sik terep volt szerencsere, de megerte a faradtsagot, mert igy aztan igazan sok mindent meg tudtunk gurulva nezni, ami eddig  kimaradt.
A ma reggel nekem kb 20 oraval ezelott kezdodott a borondbe gyomoszkolessel, a Yosemiteben vett bakancs maradt, igy is picit tullottem a meretet. Kozben volt egy kb 4 oras ejszaka a felhok felett. Szerintem nem lesz gond ezzel a kis idoutazassal, odafele sem volt.
De, ha mar merleg..., hiaba ettem sok a fastfood-ot, a mozgas tulsulyban volt.
Ki hallott mar ilyet? Amerikabol kevesebb sullyal hazaterni?😄
Most az Amstel partjan ulok egy padon, kuldok egy friss kepet.
A tegnapi kerekparturank fotoit majd otthonrol osztom meg Veletek.

2014. június 20., péntek

Amerikából jöttem, mesterségem címere

Kulináris élményeimről eddig csak érintőlegesen írtam.

Egymást érik a gyors éttermek, a mi fogalmainknak megfelelő cukrászda ellenben ritkaság, szerintem ez európai (francia) találmány.

Pedig én inkább az utóbbira lettem volna kíváncsi, persze láttam sütipultokat, amiben túlnyomó többségben csokiba mártott száraz kekszek és mogyorófélék voltak, a habos sütik nem jellemzőek, itt a jelszó a hosszan eltarthatóság. 
Csokoládé bolt viszont lépten nyomon volt, hiszen itt San Francisco-ban található a GHIRARDELLI  gyár.

A kevés ruhashoping túrám során is előbb utóbb a konyhai eszközöknél kötöttem ki, nem is értem, hogy miért. :-) Míg más márkás cuccokkal teli bőrönddel tér haza, én a KitchenAid eszközöknek nem tudtam ellen állni és még az extra finomra őrölt porcukor "rendeléseket" is tudom teljesíteni. Remélem majd a reptéren nem kell magyaráznom a bizonyítványom. :-)




Sajnos cukrászkellékes boltot nem találtam, ott még egy vagyont el lehetett volna költeni az tuti, ha beszabadulok....fogalmam sincs honnan szerzik be az anyagokat, lehetséges hogy Angliában nagyobb sikerrel jártam volna.

Fagyizóval viszont találkoztunk, ami nagyon jó volt és megfigyeléseim szerint itt is van igény a minőségi alapanyagokra. Kétszer fagyiztunk csak, de mindkettő kézműves volt, extra választék, extra alapanyagok.

EBBEN  a fagyizóban valóban benne volt az anyag Santa Barbara-n, jó lenne egy ilyen pesten is, nem érez valaki kedvet hozzá?

a gyorskajáldákról majd még írok, szerencsére nem merül ki a McDonald's-ban....



2014. június 19., csütörtök

Múzeum hegyek a dombokon túl

Ma is jó sok látnivalót sűrítettem a napomba, elindult a visszaszámlálás.
Itt is vannak kedvezményes kuponfüzetek ingyenes tömegközlekedéssel összekötve, ezt Évától és Márktól hallottam. Most már lassan körbeértek az ingyenes múzeumi belépőim, mindent láttam a füzetből.

Tegnap előtt megnéztük a Csodák Palotájának amerikaik verzióját, otthon nem láttam, de ez full volt, csak a gyerekzsivaj fárasztott le totál a végére. Egy ilyen látogatás az osztállyal felér a gyerekeknek egy évnyi fizika és biológia órával.
Nekem a gimis fizika órákról az maradt meg leginkább, amikor kísérletet végeztünk és pl. amikor a fémek hőtágulásáról megnéztük azt a videót, amikor a nagy hídnak "elpattant a húr" :-) és csak úgy dobálta magát. Éva Te mindenre szoktál emlékezni, ez megvan?!
A kiállításon tematizálva lehetett kísérleteket tenni a füllel, az árammal, a látással, fénnyel, a tükrökkel, egyensúlyérzékkel stb. kapcsolatosan ill. demonstrációs pontokon a helyiek kiselőadásokat tartottak.
Ami talán legjobban tetszett az a biológiai rész,  5 db tojás volt felütve, de mind egy héttel későbbi állapotot mutatott. Nagyítóval meg lehetett nézni / nyomon követni a kiscsirke fejlődését embrióvá, de egy állat tetem bomlási folyamatai is láthatóak voltak egy hét csúszással (boccs), ehhez komoly laboratóriumok voltak mindenütt.




Ma két állatos helyen is voltam, ez egyik a tudományos akadémiájuk, a másik pedig a parton egy kisebb hely, de ott is felül tudták múlni a mi jó kis Tropicárium-unkat.

A Academy of Sciences-ben egy egyedülálló csillagászati/földtani mozi is volt, domború moziteremben 15 percre a galaxis részévé válhattak a nézők, egy vándorkiállítás részeként jó sok koponyát is nézegethettem, életnagyságú kitömött vadon élő állatokat és élő pingvineket, a trópusi házról nem is beszélve.

Koponya hegyek a falon és mindenütt...
A pingvinek olyan kis cukik


Ezek itt cókolózó papagájok

A hajókikötőknél található Aquariumban hasonlóan sok, de itt csak vízben élő állatok voltak, bébi ráját lehetett simogatni, a néni épp (a hajában az oldal copf nem látszik) tengeri csillagot mutogat.


Hajóútra is volt kuponom, végre láttam a Golden Gate-t és közelről az Alkatraz börtönt.


Napozó oroszlánfókák

Al Capone és társainak vesztő helye...

Végre megtaláltam azt a sütödét is, ahol ablakon át lehet nézni a pékeket munka közben, ez azért rokon szakma a cukrászathoz, Boudin.


És már csak a holnapi napom van itt, de kihasználom utolsó percig.
Azért jó lesz hazamenni is, sok itt az örült félnótás (őket nem mertem fotózni azért, de higyjétek el igazat mondok), nem tudom valaha be tudnék e illeszkedni ebbe a társadalomba.
A hippik is megérnének egy misét, őőőő akarom mondani egy bejegyzést....

2014. június 18., szerda

Bolyongásaim a nagyvárosban

Az első napon amikor megérkeztem, már egy rövid benyomás ért, mert a jellegzetes "köteles" villamossal utaztam már. Tegnap csomagok nélkül fényképezőgéppel és egyedül vágtam neki a városnak. Különösebb célom most nem volt, csak sétálgattam, amerre tetszett.
Természetesen először a kikötő környékén tetszett, egyenlőre a Golden Gate-t messziről láttam csak, oda majd pénteken megyünk ketten.

Így a félsziget jobb felső része volt a mai terület.

A kikötő egy történelmi múzeumnak volt berendezve, mert réges régi hajók álltak benne, óriásiak. Hajót se láttam még ekkorát, ezek már óceánjárók.
A háttérben az Alcatraz börtön látható.



Az ebédem egészen autentikus volt a rákhalász kikötőben,. Pirított zsemléből kanalaztam egy leves sűrűségű ételt, három ízből lehetett választani, de miután harmadjára sem értettem a lány felsorolását, íz alapján dönthettem, megkóstolhattam a választékot.






Az ebédemhez még élő fekete jazz muzsika is szólt, így teljes volt a kép a téren.





Tovább sétálva vártam a villamosomra, de hiába, így sétáltam inkább és megkerestem a Lombard street-et, tudjátok ahol kanyarogva jönnek le az autók, hát ezzzz....ezzz akkora buli.
Akik itt laknak állandó a járkálás az ablakuk alatt.





Ami viszont érdekes, hogy a kereszteződésben állva látni ezt a vicces szép virágos utcát és ha jobbra nézek lelátok az öbölbe és tisztán látni a börtönt, ebbe azért beleborzadtam.
Ezekre a városokra végig a kettősség érzése van az emberben, a gazdagság és szegénység, feketék és fehérek, szabadok és rabok.
A panoráma képben mindkét utca látható, ha így nem is olyan jól kivehető.



folyt.köv.

2014. június 17., kedd

Road Trip 9. utolsó nap - Nyugati part

A túránk számokban:
9 nap, 9 szálláshely, 4 állam, 2635 mérföld vagyis 4212 km vezetés, 8 tankolás, 80 gallon gázolaj, ami kb 300 l, közel 80-100 km gyalogosan megtett útvonal, a kávékat nem striguláztuk :-)

Nagyjából EZEN az útvonalon haladtunk:




Megkönnyebbülésünkre a jó szolgalatot tevő kis Nissan Sentra-t leadtuk (viszonylag :-)) ugyan olyan állapotban.

Az utolsó napunk megkoronázása volt az eddigi utunknak, ugyanis az óceán tartottunk felfelé, Santa Barbara-n álltunk meg, Carmel-ben, Montereyben ill. Santa Cruzban.

Monterey első színháza
Ezekben a városokban, mint ahogy a nevében is benne van, erős spanyol hatás érezhető.
Ez mind hangulatában, mind építészetében vissza tükröződik.

És átértékeltem...., Carmel-ben sokkal inkább elfogadnék egy házikót, mint a Beverly Hills-en. Carmel azért tetszett, mert az óváros utcáiban egymást érték a művészeti galériák, mert az itt alkotó festőket a környék legszebb partvonala ihlette.


Carmel partjai


A híres beach-eket kihagytuk Los Angeles környékén az idő szűke miatt, de Big Sur névre hallgató több kilométeren át tartó, sziklás szerpentines panorámás útszakasz kárpótolt mindenért. Ilyen tájakon születtek szerintem a romantikus lányregények, tipikus filmekbe illő vidék ez.

Big Sur

Nehéz még értékelést adnom a látottakról ill. négy napig még most San Fransisco is hatással lesz rám (én kevésbé őrá :-)), de azt már tudom, hogy nekem a navajo indiános Bryce Canyon tetszett a legjobban, az ismertebb nevű Grand Canyont is lepipálta.

Csatolok egy VIDEO t, egy perc után van a legjobb rész, a cikkcakk járatok a hegy belsejében, annyira emberközeli volt az oszlopok között járkálva, láttam magam előtt, ahogy az indiánok lovakon itt közlekedtek.





Road Trio 8. nap - Los Angeles, Santa Barbara

Klassz volt a gyulekezetben, a turelemrol es a hitrol volt szo. Talalkoztunk magyarokkal, bajai fiuk voltak, akik mar itt kint szulettek, nagyon kedvesek voltak, igy meg nem orult az ut soran senki nekunk, annyit vigyorogtam, hogy teljesen megfajdult a fulem mogott az izom. Itt a gyuliben sok a spanyol.

Anaheim The Rock

Los Angeles felhőkarcoloi kozott autokazva fenykepeztem, de a Hollywood bulvardon kiszalltam, vegigsetaltam a hiressegek utcajan es a kez-lablenyomatokat is lathattam. 

  

Itt gondolom allandoan hompojog a tomeg. Hasonlo erzes volt itt, mint Las Vegasban, a csillogast bearnyekolta a szegenyseg, rengeteg itt a koldus.
Ennel sokkal nagyobb elmeny volt Beverly Hills es a Rodeo drive. En tan meg soha ilyen gazdag kornyeket es mese szep hazakat nem lattam.

Itt amerikaban az apak napjat, ami tegnap vasarnap volt sokfele keppen unnepeltek. A gyuliben felallitotta az apukakat a pasztor es a gyulekezieti tagok egy imaban megaldottak oket es csokit kaptak ajiba, a Los Angeles belvarosaban pedig egy pazar oldtimer kiallitassal kedveskedtek nekik. Na tegnap ettol triplan sokkot kaptam, konkretan nem akartam elhinni. A vilag egyik legdragabb vasarlo utcajaban, pl. a Chanel uzlet elott 100 eves autok voltak sorban kiallitva, amig a szem ellat...



Es meg a Getty muzeumba is felmentunk, de mar csak a kertet lathattuk.
Vegre kikeveredtunk az otsavos utak buvoletebol, ez megnyugatato, mostmar csak egyesen vezet haza az utunk Berkeley-be az ocean parton.


2014. június 15., vasárnap

Road Trip 7. nap - Yoshua Tree Anaheim

Hahosztok, ujra jelentkezik az utbeszamolo! Megoldodott az atalakito kerdes, egy helyi "tescoban", a Walmarkban szerencsere tudtunk venni, igy mar toltom is a telefont.

Sajna most fotoim nincsenek (csak ketto), de bepotolom ha "hazaerunk" Berkeley-be es teszek fel kepeket a Canon-omrol.

Ma se volt piskota, sokat vezettunk ma is. Mar itt vagyunk egeszen kozel Los Angeles-hez, igy ujra California allamban, itt Anaheimben.
Mar csak ket nap van a korutbol, de vannak meg terveink, remeljuk szerencses utunk lesz tovabbra is.
Kepzeljetek ma hosszasabban autoztuk a Roade 66-on, annyira nagy elmeny volt. Ujitjak am fel, pontosabban nem derult ki szamomra, de mintha a 40-es ut lenne az utodja es helyenkent meg hasznalhato vagy egymassal parhuzamosan halad. Kulonben maramar kihalt, uresen allo bodek szegelyezik, melyekben valaha nagy elet volt. Meg is alltunk egy utfeliratnal fotozkodni, majd felteszem ide.
Nem is voltunk senkinek utban percekig,  de mi is megmosolyogtunk masokat, motorosokat, hogy a betonuton kattingatjak egymasrol a fotokat.
A hires 66-os ut kulonben atszeli szinte egesz amerikat, Kaliforniabol indul es Chicagoba tart egeszen.

Utkozben beterunk a Joshua Tree nemzeti parkba, egy 5km-es turat terveztunk csupa sziklas dombokon keresztul egy oazishoz, de csak mi ketten bizonyultunk a legelszantabbaknak. Autos nem volt a parkoloban, aki most erre vallalkozott volna, biztos a hoseg miatt, vagy mas utvonalat terveltek ki, igy egy km utan visszafordultunk mi is.

Hu, ahogy kozeledtunk a nagyvaros fele egyre tobb sav volt, majd vegul ot savon kozlekedtunk. Elofordult, hogy harom feluljaro volt felettunk es dugig autokkal.
Az a megoldas bizonyult a leghatekonyabbnak, hogy Palma tolmacsolja Tomtom utbaigazitasat (o a GPS -unm) en meg abban a savban megyek, ahol mondja. En sokszor nem tudok elmenni rajta, merre kell menni, de a vezetest elvezem. Tegnap osszpontositos estenk volt. Most talalkoztunk a belso savvak, amit Mark mondott, ahol csak min. ket fot szallito autok szaguldozhatnak. Sot bevezettek a fizetos savokat a fontos embereknak....

A hotel elfoglalalasa utan lementunk az ocean partra, jo nagy viz. :-) Talan ma belemegyek, ha idoben megerkezunk oda.

Most megyunk a Vidam Vasarnapra is Anaheimbe, a The Rock gyulibe, kivancsi vagyom.

Kulonben mar eljutottam arra a szintre, hogy egyedul tankolok, buszke vagyok magamra. Itt elore kell fizetni, amit kb belo az ember, ha tele akarta es tulfizette, visszateszik a manit a kartyara, csk ujra be kell menni a kasszahoz.
Hu kartya, eleg nyugtalanito, foleg nekunk gyanakvo magyaroknak. A legtobb helyen pin kodot sem ker, csak kap az ember egy cetlit, jo esetben ala kell irni. Tittara paras vagyok e miatt, ha valaki elveszti a kartyat az eleg ciki.

Mindenhol lehet kulonben kartyaval fizetni, meg a parkolo oranal is. Azzal kicsit megjartuk, bedobaltuk az aprot, mire rajottunk, mindenkinek sajat oraja van a helye mellett. A szomszed auto parkolasat meghosszabbitottuk fel oraval ;-)

2014. június 14., szombat

Road Trip - 6. nap Grand Canyon

Most rovid leszek sajnos, mert ugy tunik a tolto atalakitot az elozo helyen hagytam, nincs itt Gyore, hogy figyelje lepeseim.....hamarosan lemerulok, o mindig ugyel ra hogy hagyjam el a dolgaim. Mindig reggel irom a leveleket az elozo naprol. Tegnap mint tudjatok Grand Canyonnal voltunk es igen olyan munumentalis mint a kepeken, 348km hosszan kanyarog a sziklas resz. Itt is vannak turak, 1500 m mely kulonben, mi 340m melyre ereszkedtunk, 8 km-t gyakogoltunk le s fol, mar kezdek megedzodni, ahogy mentunk le egyre melegebb volt, de  font is 30 fok felett. Csatolok kepeket, nehol a Colorado folyo is latszik. Utunkon Flagsteff-ben palacsintaztunk es kozlekedtunk a hires 66-os uton.
Lp