Az első napon amikor megérkeztem, már egy rövid benyomás ért, mert a jellegzetes "köteles" villamossal utaztam már. Tegnap csomagok nélkül fényképezőgéppel és egyedül vágtam neki a városnak. Különösebb célom most nem volt, csak sétálgattam, amerre tetszett.
Természetesen először a kikötő környékén tetszett, egyenlőre a Golden Gate-t messziről láttam csak, oda majd pénteken megyünk ketten.
Így a félsziget jobb felső része volt a mai terület.
A kikötő egy történelmi múzeumnak volt berendezve, mert réges régi hajók álltak benne, óriásiak. Hajót se láttam még ekkorát, ezek már óceánjárók.
A háttérben az Alcatraz börtön látható.
Az ebédem egészen autentikus volt a rákhalász kikötőben,. Pirított zsemléből kanalaztam egy leves sűrűségű ételt, három ízből lehetett választani, de miután harmadjára sem értettem a lány felsorolását, íz alapján dönthettem, megkóstolhattam a választékot.
Az ebédemhez még élő fekete jazz muzsika is szólt, így teljes volt a kép a téren.
Tovább sétálva vártam a villamosomra, de hiába, így sétáltam inkább és megkerestem a Lombard street-et, tudjátok ahol kanyarogva jönnek le az autók, hát ezzzz....ezzz akkora buli.
Akik itt laknak állandó a járkálás az ablakuk alatt.
Ami viszont érdekes, hogy a kereszteződésben állva látni ezt a vicces szép virágos utcát és ha jobbra nézek lelátok az öbölbe és tisztán látni a börtönt, ebbe azért beleborzadtam.
Ezekre a városokra végig a kettősség érzése van az emberben, a gazdagság és szegénység, feketék és fehérek, szabadok és rabok.
A panoráma képben mindkét utca látható, ha így nem is olyan jól kivehető.
folyt.köv.
Természetesen először a kikötő környékén tetszett, egyenlőre a Golden Gate-t messziről láttam csak, oda majd pénteken megyünk ketten.
Így a félsziget jobb felső része volt a mai terület.
A kikötő egy történelmi múzeumnak volt berendezve, mert réges régi hajók álltak benne, óriásiak. Hajót se láttam még ekkorát, ezek már óceánjárók.
A háttérben az Alcatraz börtön látható.
Az ebédem egészen autentikus volt a rákhalász kikötőben,. Pirított zsemléből kanalaztam egy leves sűrűségű ételt, három ízből lehetett választani, de miután harmadjára sem értettem a lány felsorolását, íz alapján dönthettem, megkóstolhattam a választékot.
Az ebédemhez még élő fekete jazz muzsika is szólt, így teljes volt a kép a téren.
Tovább sétálva vártam a villamosomra, de hiába, így sétáltam inkább és megkerestem a Lombard street-et, tudjátok ahol kanyarogva jönnek le az autók, hát ezzzz....ezzz akkora buli.
Akik itt laknak állandó a járkálás az ablakuk alatt.
Ami viszont érdekes, hogy a kereszteződésben állva látni ezt a vicces szép virágos utcát és ha jobbra nézek lelátok az öbölbe és tisztán látni a börtönt, ebbe azért beleborzadtam.
Ezekre a városokra végig a kettősség érzése van az emberben, a gazdagság és szegénység, feketék és fehérek, szabadok és rabok.
A panoráma képben mindkét utca látható, ha így nem is olyan jól kivehető.
folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése