Sziasztok,
következő uticélom a Balaton felvidékre fog vezetni, már alig várom.
Ha valaki kedvet kap, még fel lehet kerekedni és ellátogatni a 24. Művészetek Völgye rendezvénysorozatra, akár egy napra is vagy egy hétvégére is akár.
Itt szerintem mindenki talál magának kedvére való programot, kiállítást, koncertet.
Nagyon megörültem, amikor a szombati programot átnéztem és felfedeztem, hogy egy kedvencemnek pont aznap lesz koncertje, Boggie -t hallgatva egyszerűen kedvem lenne franciául is tanulni, remélem egyszer oda is eljutok majd.
Valamelyik évben jól kifogtuk a Völgyben az időjárással, de mindenesetre nagyon emlékezetes és jó emlék maradt. Sátorban aludtunk, este ott éltük a társasági életet, valamilyen melegítő alkalmatosságon a földszintes kutyaól sátrunkban melegítettünk virslit/teát és minden létező ruhadarabot magunkra húztunk annyira fáztunk, de a szitun való derültségünkre emlékszem.
Nem a kedvenc képem ez magamról, de ez is én vagyok, csak ezt találtam az archívumomban arról az évről, húha és ennek már hat éve.
Napközben kedvezőbb volt a helyzet, végigjártuk a kézműves vásárokat, kerámiákat vásároltunk, tökipompost ettünk és a csalogató kiállításokra betértünk.
Idén is ez a terv, szerencsére faházban leszünk, jó lenne a falvak között bringával közlekedni és sokat sokat látni!
Tartsatok Ti is velünk!
következő uticélom a Balaton felvidékre fog vezetni, már alig várom.
Ha valaki kedvet kap, még fel lehet kerekedni és ellátogatni a 24. Művészetek Völgye rendezvénysorozatra, akár egy napra is vagy egy hétvégére is akár.
Itt szerintem mindenki talál magának kedvére való programot, kiállítást, koncertet.
Nagyon megörültem, amikor a szombati programot átnéztem és felfedeztem, hogy egy kedvencemnek pont aznap lesz koncertje, Boggie -t hallgatva egyszerűen kedvem lenne franciául is tanulni, remélem egyszer oda is eljutok majd.
Valamelyik évben jól kifogtuk a Völgyben az időjárással, de mindenesetre nagyon emlékezetes és jó emlék maradt. Sátorban aludtunk, este ott éltük a társasági életet, valamilyen melegítő alkalmatosságon a földszintes kutyaól sátrunkban melegítettünk virslit/teát és minden létező ruhadarabot magunkra húztunk annyira fáztunk, de a szitun való derültségünkre emlékszem.
Nem a kedvenc képem ez magamról, de ez is én vagyok, csak ezt találtam az archívumomban arról az évről, húha és ennek már hat éve.
Napközben kedvezőbb volt a helyzet, végigjártuk a kézműves vásárokat, kerámiákat vásároltunk, tökipompost ettünk és a csalogató kiállításokra betértünk.
Idén is ez a terv, szerencsére faházban leszünk, jó lenne a falvak között bringával közlekedni és sokat sokat látni!
Tartsatok Ti is velünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése