4 óra éber alvás után félig megszárított hajjal csak
sikerült felkelni reggel, hála 2 csörgő vekkernek és 3 telefonhívásnak J, de azért a kávét víz
nélkül készítettem be a kotyogósba este :/, most kb. délután kettő van és ülök
a gépen San Fransisco felé menet. Eddig csak megéltem a pillanatokat, néztem ki
a fejemből, fotóztam, próbáltam pihenni. Folyamatosan foglalkoztatva voltam, eddig
mindig jöttek innivalóval, ennivalóval, így elrepültek az órák is (huh már 8
órája úton vagyok). Most kezdek csak gondolkodni, mit is csináljak még az otthoni
idő szerint este 10-ig, addig még 8 óra van, elszalad az is szerintem, nem lesz
ezzel gond. Jól döntöttem, hogy a vékony síkabátomban jöttem, mert hideg van.
(Éva! Jó ez az IKEA-s nyakpárna, köszi!)
Így most Nektek írok, hogy az élményeim Veletek közös legyen,
de majd ha wifis helyen leszek, akkor tudom csak küldeni.
Kicsit elkalkuláltam magam, mert fél óra nem volt elég arra,
hogy összekapjam magam, így csak 4 kor indultunk el Lackóval otthonról,
szerencsére Ferihegy nincsen messze, de Lacika nagyon törvénytisztelő polgár,
minden sebesség korlátozást betartott, így a melegséget a gyomromban azért
éreztem. Szerencsére így is bőven belefértem az időbe, ugyan megláttam a
kígyózó sort, de gyorsan kiderült, hogy ők becsokkolásra állnak sorban, ezt
Pálmával már tegnap megcsináltam, ez nagyon hasznos volt, mert rögtön mehettem
egy másik pulthoz, ahol senki nem állt, állítólag fizetni kell érte már.
Szóval
működő képes ez a dolog, jegyet online venni, kinyomtatni erről az emailt ,
online becsekkolni, még az okostelefon is érzékeli ezeket a tranzakciókat,
folyamatosan irogatott nekem reggel, hogy szedjem a lábam, mert itt és itt kell
legyek, ekkor és ekkor. Ilyesztő is ez egy kicsit, de azért jónak találom.
Na most a bácsi, nagyon nézi a monitoromat, nagyon kis
kiváncsi mit írok. Egy indiai házaspár mellett ülök, de legalább annyira
beszélik az angolt, mint én…, úgyhogy addig jutottunk vele a kommunikációban, hogy
megkérdezze én honnan jövök, (de már végre a feleségével is összemosolyogtunk).
Persze udvariasságból én is visszakérdeztem, de a turbán, az
összetéveszthetetlen bőrszín és a színes ruhás feleségből egyértelmű volt már, amikor
leültem melléjük harmadiknak. Az volt a fura hogy a néni az ablaknál már bent
ült, amikor érkeztem, úgy emlékeztem, hogy Márkkal az ablakhoz foglaltuk, de
nem keztem el reklamálni és előtúrni a foglalást. Amszerdamba jövet jó volt az
ablaknál, de egy 11 órás úton azért kellemetlen legbelül, szóval most jó kis
helyem van, bármit is foglaltunk, ez a jó nekem, nem kell a sztuiknak kiabálnom
milyen italt szeretnék ill. a csomagjaimhoz hozzáférek könnyedén és nem vagyok
kínban hogy átmásszak két emberen egy kis testmozgásért (a gyüliben is ezért
szeretek a szélen ülni J
apropó láttam egy ismerős arcot a
járaton). Nade aztán csak gyanús maradt továbbra is ez az ülőhelykérdés, miután
a csak turbánosnak és nekem indiai tájjellegű ételt hoztak.
A dobozra még a helyszám is rá volt írva, a nénitől meg csak azt kérdezték (miután mi már belaktunk), hogy csikken or paszta? Szegény nem értette a kérdést, így kapott csirkét, de az italnál is így járt, kapott vizet. No most megnéztem a foglalást és az ablak melletti az enyém…. Így jár az, aki más helyét elfoglalja, jó volt az az indiai cucc na….volt egy desszertféle is a tálcán, édes vizes szirupban egy fehér, elsőre kenyérnek tűnő tömör nem tudom micsoda ázolgott, pisztáciával volt megszórva. Na majd utána nézek, ez biztos valamilyen tradicionális indiai édesség, fonom volt, mert nem ázott át az a tésztaféle. Különben minden csípős, ízletes volt, sok sok zöldség, csicseriborsó, egy jót ebédeltem.
A dobozra még a helyszám is rá volt írva, a nénitől meg csak azt kérdezték (miután mi már belaktunk), hogy csikken or paszta? Szegény nem értette a kérdést, így kapott csirkét, de az italnál is így járt, kapott vizet. No most megnéztem a foglalást és az ablak melletti az enyém…. Így jár az, aki más helyét elfoglalja, jó volt az az indiai cucc na….volt egy desszertféle is a tálcán, édes vizes szirupban egy fehér, elsőre kenyérnek tűnő tömör nem tudom micsoda ázolgott, pisztáciával volt megszórva. Na majd utána nézek, ez biztos valamilyen tradicionális indiai édesség, fonom volt, mert nem ázott át az a tésztaféle. Különben minden csípős, ízletes volt, sok sok zöldség, csicseriborsó, egy jót ebédeltem.
De a lényeget nem is mondtam, ez egy óriási gép min 500
embert szállíthat de lehet volt az 800 is (mintha Boeing 744-400 lett volna) és hol ülök? hova szólt a jegy? Naná, hogy az „utasellátó”
mellett van, konkrétan látom hogyan tárolják, melegítik az ételeket, készítik
elő az italokat, van egy bébikajás szekrény is, kis KLM-es előkét is kapnak a kicsik.
Átjárható a helység, csak néha húzzák be a függönyöket.
Na és amitől tartottam, áh nagyon egyszerű és gyors volt az
átszállás, annak ellenére, hogy a szélső B terminálon szálltunk ki és nekem az
E-re kellett átsétálni, konkrétan a másik végére az Airportnak. Kiszálltunk a
gépből és elindultunk egy folyosón, személyzet sehol, de kék termináloknál
álltak sorba többen. Így én is odamentem, becsippantottam a Boarding Passomat
(amit az online chekinnél kaptam maiban pdf-ben) és már ki is írta a nevem és
hova kell mennem (E22)
A betüvel jelzett terminálok egyértelműen ki voltak
táblázva, de színes nagy monitorokon a járatok is ki voltak írva mikor, hova,
honnan indul milyen gép, de azért tetszett ez a név szerinti személyes
útbaigazítás.
így séta közben már nyugodtabban meg megálltam egy két bolt
előtt fotózni. A tulipános/focis üzlethálózat tetszett a legjobban, minden ami
futball és minden ami tulipán, még virághagymát is árultak.
Aki már volt Hollandiában annak biztos nem mondok újat, de
tetszett hogy még a Schipol-on is ez köszön vissza. Na majd visszafelé remélem
lesz energiám bemenni a városba is. Madártávlatból gyönyörű Amszterdam, szép
tiszta idő volt, így sokat láttam belőle az ablakból landoláskor, meseszépek
azok a szabályos telekhatárok, megmunkált mezők, a folyók.
Hmmm Holland Gouda
sajtos szendvicset kaptunk reggelire, hú nagyon finom volt. A design-os doboza
volt az első, amit erekjeként el is tettem magamnak és az ebédről a KLM-es
műanyag evőeszközt, annyira jól néz ki és nagyon erős anyagból van, hiába már
leálltak a fém evőeszközökről, azoknak biztos sorozatban lába kelt és hiába
magyar vagyok, most a nagyvilágban J
merül a gépem … J
folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése