Megérkezés egy amerikai nagyvárosba

Délben landolt a gép. A félig fekete határőrbácsival "az üdvözöljük Amerikában felirat alatt" szerencsére tudtam németül beszélgetni, meg is lepődtem, vettek tőlem ujjlenyomatot, és lefotóztak.

Nem sokat kérdezgetett: hova megyek, mikor megyek vissza, hogyhogy németül beszélek, ha magyar vagyok, ilyesmi, kedves volt, tetszett neki a nevem :-) a bőröndömet nem bontották ki.

A gépből kitóduló tömeget egy tipikus amerikai filmekbe illő kövér, idősödő, fekete néni fegyverrel az oldalán terelgette az ablakokhoz. Aztán szerencsésen a kofferemet is megtaláltam, nem maradt Amszterdamban, az lett volna még szép...

A reptéren megkerestem a BART feliratot, ez a metró viszi be a népeket a városba és kimegy egészen Richmond-ig, előtte pár megállóval kell Berkeley-be, utazásom céljáig utazni.

A reptéren számon vannak tartva ám az európaiak és köztük mi is, azért ez jól esett, kicsi ez a világ :-)

Budapest- San Fransisco tengely

Megkerestem a Bartot, kissé nehezen de rájöttem, hogyan tudok kártyát venni rá, nem tudtam kifizetni a Visa kártyámmal :/ így már használtam is a kp-t

Bementem a belvárosig és leszálltam egy kp-i helyen, ahonnan az a klassz sárga tipikus San Fransisco-i régi villamos indul, kígyózott a sor, és megnyugodtam működik a Visa kártyám, tudtam a vilire venni jegyet bankkártyával és végre találtam Wifit...

Cable Car

Innen elzötykölődtem a végállomásig, mindenhol lógtak az emberek, de én ekkor már nagyon fáradt voltam, ráadásul húztam vontam magam után a bőröndöt, így vissza kell még mennem, mert gyönyörű helyeken járt, dombról le dombra fel, felfoghatatlan még mindig, hogy azt láttam a szememmel, amit eddig csak fotókon és filmeken.

Megtaláltam a boltot, amit kerestem, és az érdeklődő emilt is megtalálták a boltban, amire hivatkoztam, Lackó barátja lelevelezte érkezésemet és érdeklődésünket egy objektív iránt, amit meg is tudtam venni, olyan jó volt a nagyvilágban megtalálni egy webshop üzletét.

Ezt is megcsináltam! :-)

http://www.camerazonesf.com/

Kb. 5 perc sétára a Golden Gate-től, anélkül hogy kisétáltam volna a kikötőbe és láttam volna, visszasétáltam a vilihez, vissza a belvárosba és irány Berkeley.
Hagytam élményt más napokra is :-)

Visszafelé láttam Éva "Macy's"-ét, igazából most úgy érnek az élmények. hogy valaki mindig eszembe jut dolgokról, boltokról, kávézókról, épületekről.

Macy's az Union Square Park-nál

És miután átszeltem a fél földet, elbaltáztam a végét, kimentem Richmondig és ott vártam Pálmát, persze nem volt ott. Rájöttem hogy volt Berkeley megálló, így visszamentem 3 megállót, ott sem volt. Még jó hogy Timi mesélte h a telefonfülkék (mert persze wifi megint nem volt) érmékkel működnek. A BART -nál a dolgozók megmutatták melyik gépben tudom az 1$-t érmére váltani. Telefonáltam, kiderült h nem lent vár, hanem fent, vártam, de aztán újabb 5 perc eltelt, és már bevallom kiszökött a könny a szememből és elkezdtem kétségbe esésemben sírni, hol van ő és én hol vagyok?

Egy fickó nagy lazán előkapta a kis húros hangszerét és rázendített country-t énekelni (olyan volt ő nekem mint Saulnak Dávid ...),minden ott közlekedő ember pénzt dobott neki a különben kisvárosi kihalt állomáson és jött az isteni szikra hogy az pénzes kalapjából, fel tudom váltani az 5$-osomat, hogy újabb érméket vegyek. Mondtam neki, hogy Európából jöttem és fáradt vagyok, nem tudom hol van aki vár rám, mire kiderült hogy ő Németországból származott ide, persze németül nem értett, na mind1, neki is megérte a buli, adtam a kalapjába.

Na kiderült két Berkeley megálló volt, de én nem láttam a fától az erdőt, csak az egyiket vettem észre, így újabb metrózás után végre megtaláltuk egymást és "haza" sétáltunk és élménybeszámoló után lepihentünk. Most másnap reggel van, végre kipihentem magam. Délig át kell vennünk a bérelt autót, amivel holnap reggel útnak indulunk!